Ez az:
Zolcsit egy két évvel ezelőtti fotóból vágtam ki, igaziból is pitypangot szedett. Csak bele kellett varázsolnom ebbe a csodás háttérbe, egy kis action, és kész is az oldal.
És még egy oldal:
Van egy magyar változat is:
Imádja fújkálni!!!!!
A vers, melyből származik a szösszenet:
Devecsery László: Pitypang
Hajlítom kezem, ujjaim,
gömböt formálok csendesen.
Pitypangra pillantok kedvesen.
Játékát utánzom szelíden:
ujjaim nyitom:
el nem szállnak…
Pitypangra fújok: szél vagyok:
repülnek ernyős csillagok.
…és a pihés ernyők alatt…
rejtőzik az aprócska mag.
Hajlítom kezem, ujjaim,
gömböt formálok csendesen.
Pitypangra pillantok kedvesen.
Játékát utánzom szelíden:
ujjaim nyitom:
el nem szállnak…
Pitypangra fújok: szél vagyok:
repülnek ernyős csillagok.
…és a pihés ernyők alatt…
rejtőzik az aprócska mag.
3 megjegyzés:
Annyira varázslatosak ezek az oldalak, hogy percekig gyönyörködtem bennük, keresve a szavakat. A hangulata, az üzenete … nem tudok betelni vele! Ezek tipikusan a nappali falára kívánkozó poszterek, vászonképek!
Igen, annyira gyönyörűségesek ezek az oldalak! Mint egy fotó és én is el tudnám képzelni poszterként falon!!! ... és ugye, hogy mi is imádtuk gyerekkorunkban a pitypangot (én még most is csodálom, mint a pipacsot:-)))!
Gyönyörűűűű! Szavakhoz nem jutok! Tényleg falra velük! sorozatba! Elvarázsoltál csajszi!
Megjegyzés küldése