Zolcsi még nem ült igazi vonaton, csak a vidámparki kisvasúton, meg ilyen pénzbedoboz fajtán. Így az utóbbi fotóját választottam.
Megvásárolható a ScrapBird boltjában.
Íme:
Újabb köszönet Bettieescrap-nek érte
Nem tudom más gyerek hogy van vele, de Zolcsi sokáig félt az ilyen pénzbedobos mozgó automatáktól.( Az elemes autókból is mindig ki kellett iktatni a zenét a férjemnek, mert ordított, ahogy meghallotta a hangját - így most rengeteg mozgó, de hangtalan autónk van.)
Próbáltam párszor beültetni, mert mindig beleült/ráült, és könyörgött, hogy lökjek bele pénzt.. De mihelyt megszólalt a hangja/zenéje, ordítva kellett kiszednem belőle. Valahogy nem bírta (gondolom, ez a betegségének köszönhető).
Most már viszont imádja őket, nem zavarja a hangjuk, akármilyen hangosak is. Pedig némelyiknek borzasztó hangja van. a Nyíregyházi Vadasparkban rengteg ilyen szerkezet van, és addig nem jöhetünk haza, amíg mindre rá nem ült. Persze mindbe nem lökünk pénzt, de ki kell próbálni, ahányszor ott vagyunk.
És még egy mondat. Ha szeretnéd ezt a készletet megnyerni, hagyj egy kedves üzenetet Cali blogján ITT, és hátha te leszel a 3 szerencsés egyike, aki magáénak tudhatja majd.
1 megjegyzés:
Hát, bizonyos erőteljes hangokkal magam is így vagyok. Kiskorukban a fiúk, miután csak 14-és fél hónap korkülönbség van köztük, egy ideig, amíg picik voltak, szülinapra mindketten kaptak ajándékot - persze később már megértették, hogy miért is csak az egyikőjük. Szóval, egyszer, olyan 3 éves kor körül lehetett kapni a Hugo-hamit. Iszonyatos. ... és Anyukám megengedte, hogy mindkét Hugo-hamit átvigyük hozzá, hogy ott játszanak vele a fiúk:-)))
Az oldalad nagyon szuper lett! Hihetetlen látásmódod van ebben a pakolós technikában is:-)))
Megjegyzés küldése