2010. október 12.

CT - Flower and butterfly stamps, Goldfish és Grunge Paper Pack 1.

És itt van a másik 3 készlet Timitől. Kettő belőle papírcsomag: Grunge Paper Pack 1.és Goldfish.
Az utolsó egy stamp csomag, mely virágokat és pillangókat tartalmaz, a neve: Flower and butterfly stamps
Mind a három megvásárolható a Scrapinsider boltjában.
Ezek azok:


És az én oldalaim:
Lolipop - Bohemian Art Design
papírok: Goldfish paperpack
-----------------------------------------------------------
 Timo Design: Grunge Paper Pack 1
idézet: James Carroll 
---------------------------------------------------------
papír: Goldfish paperpack
          Flower and butterfly stamps
idézet: Helen Keller

A képeknek szomorú története van, mely 2000.január 1-jével kezdődött. Ugyanis akkor született meg egy tündérien édes kis tibeti spániel szőrgombolyag. Én akkor egy kisboltban dolgoztam, ahova ezt a gombócot behozták, hogy eladó és rakjak már ki egy szórólapot erről. Annyira megtetszett, hogy rövid idő alatt eldöntöttem, hogy kell nekem. Megvettem, és nemsokára már velünk élte a mindennapjait. Mivel olyan kis édes volt, Maszat lett a neve. Aztán terhes lettem és a kutyus Nagypapáméknál maradt véglegesen. De mivel rengeteget jártunk oda, így sokat találkoztuk, Zolcsival is nagyon jó barátok lettek.
Nagymamám Zolcsi 1 éves szülinapja után pár nappal meghalt, és Papa egyedül maradt. Illetve mégsem, mert a kutyus életben tartotta, volt kihez szólnia; késztette a kimozdulásra, hisz 1 nap négyszer mentek le sétálni. Papának Ő lett az élete.
Kb. két hónappal ezelőtt Maszat nyakán elkezdett növekedni egy kis daganat, amiből másfél hónap alatt 4 nagy lett. Kezdett már fulladozni, nehezen vette a levegőt. Papa már el sem nagyon akart jönni Zolcsi 8-dik szülinapjára, ami szept.25-én volt. Hétfőig (27-ig) olyan sokat romlott az állapota, hogy felhívtam a dokit , hogy délután vinnénk elaltatni. A doki helyeselte ezt, mert előtte hét pénteken már voltunk nála és látta, mi a helyzet.
Szóval egész nap ott voltam és szinte ki sem mászott az ölemből. Aztán jött értünk délután a párom, és mentünk a dokinénihez. Akkor annyira nem látszott rajta semmi. Nem igazán vitt rá a lélek, hogy bemenjek Legszívesebben megfogtam volna és kiszaladtam volna vele a világból, hogy senki se bánthassa. Szegénykém olyan boldog volt, hogy ÉN viszem sétálni, mert hiába Papa nevelte már 8 éve, mégis engem tekintett az igazi gazdájának. Ha én ott voltam, akkor senki sem nyúlhatott hozzám, mert azért harapott.
Szóval bementünk, de már csak egy dobozt hoztam ki. A kertben,  a kis fenyő alatt pihen azóta. 
Még mindig nagyon nehéz írni róla, pedig eltelt már pár hét azóta.
Papa viszont borzasztó nehezen tűri, és másik kutyusról hallani sem akar, mondván már 84 éves és ki tudja meddig él még. Így próbálok az eddiginél is több időt vele lenni, és próbálom kimozdítani otthonról. 
A készült oldalak  fotóin is egy ilyen kimozdulás lett megörökítve. Mivel már régen volt a Nagyerdőn, így javasoltam, hogy menjünk ki a Csónakázó-tóhoz, mert tele van kacsákkal és etessük meg őket; aztán átmentünk a Békás-tóhoz, ott is körbesétáltunk. Zolcsi nem hagyhatta ki a játszóteret, de Papa távolabb leült a padokhoz. Na így készültek a fotók. Igazából azt hitte, hogy a gyereket fotózom hintázás közben.
Kellemes délután volt, Papa is nagyon jól érezte magát.
(Sajnos a fogalmazás nem erősségem )

5 megjegyzés:

Lilianyja/Elinnori írta...

Jaj, de szívszorító volt ezt olvasni ....:(
A hintás oldaladnak furcsa hármas hatása van...vidám a hintázó Zolcsitól, komor a papírtól és merengő-szomorú papád testtartásától.
Az idézetek pedig gyönyörűek!

Juma írta...

Köszönöm.
Segítettél egy kis feszültséget kisírni magamból. Megható, gyönyörű oldalak.

Tinci írta...

Hát, megríkattál rendesen. Szívszorító történet.Köszi,hogy megosztottad velünk.

Rita írta...

Óóóó!Ez nagyon szomorú. Kösz, hogy elmesélted!

Toni írta...

Szép-szomorú, könnytörölgetős történet! Szétszedte a szívemet! Fogd a papád kezét jó szorosan, segíts neki itt maradni még hosszú éveket!

Related Posts with Thumbnails